ŐSZ

Wass Albert:    Lombhullás ünnepén

 

Mikor az erdőn,
a lélekerdőn,már félve lapul egy
őszi sejtelem,s a legelső leröppenő levél
ravatalozva áll a lelkeden

 

 

és eltemeted néma döbbenettel:
(hej, eltemetsz utána ezer-annyit!)
ezt megsirathatod,
hiszen ez a legelső halott,lelkednek első igaz bánata.
Nem szégyen, hogyha sírsz.
Ha majd az ősz lecsalta mind
aranylombját a régi fáknak
mesélheted az unokáknak:
,,napról-napra úgy gyöngült a fény..."
- mesélheted -
,,halálra táncolta magát a Napsugár
lombhullás ünnepén!"